Hogyan építettem fel a Wordy-t, és mit tanított nekem Magyarország legnagyobb ifjúsági startupdíjának megnyerése

Nemrég a mentorom, Albert publikált egy cikket a Munch blogján rólam, arról, mit látott, amikor egy fiatal alapítót mentorált. Furcsa és nagyon jó érzés volt úgy olvasni, hogy valaki kívülről meséli el a történetedet. Ezért meg akartam írni a másik felét, ugyanazt a történetet, csak belülről.

Miért építettem meg a Wordy-t

Egy tévésorozattal kezdődött. Az angolom már elég jó szinten volt, de amikor olyan sorozatokat néztem, mint a Suits, folyton olyan szavakba futottam bele, amiket nem ismertem. Két rossz lehetőségem volt: megállítani a részt és szótárért nyúlni, vagy elengedni a szót, és soha nem tanulni meg igazán. Mindkettő tönkretette azt, amit valójában szerettem, a sima nézést.

Ezért csináltam magamnak egy kis eszközt. Kinyerte a feliratokat, kiemelte azokat a szavakat, amiket nem ismertem, és elmentette őket, hogy később át tudjam nézni. Semmi extra. Annyira félkész volt, hogy a munkanév szó szerint "MVP" volt.

Amikor befejeztem, rájöttem, hogy másoknak is hasznos lehet, ezért feltöltöttem az internetre. Aztán történt valami, amire nem számítottam: a TechCrunch írt róla. Akkor éreztem először, hogy erre teljesen rá kell állnom. A kis feliratos hacknek lett neve, Wordy, és lett oka létezni a saját nappalimon túl is.

Az alapötlet azóta sem változott. A tankönyvek a nyelvnek egy olyan verzióját tanítják, amit senki nem beszél a valóságban. A filmek és sorozatok a valódit tanítják: ahogy az emberek viccelnek, vitatkoznak, flörtölnek, egymás szavába vágnak. Az egész fogadásom az volt, hogy ha ezt meg tudod fogni, és tanulássá tudod alakítani, akkor nem kell erőltetned a tanulást, csak nézed tovább, és közben mégis tanulsz.

Győzelem az OTP Junior Piacralépőkben

2025-ben neveztem egy versenyre, az OTP Junior Piacralépőkre ("Junior Market Entrants"). A Magyarországon kívüli olvasóknak: ez egy nyolcrészes vállalkozói műsor az OTP Bank szervezésében, ahol fiatal alapítók pitchelnek, és valódi vállalkozásokat építenek kamerák előtt. Több mint kétszáz vállalkozás jelentkezett, tíz került be a műsorba, és az első három helyezett hárommillió forint magvető tőkét kapott, plusz egy három hónapos mentorprogramot.

Bekerültem a legjobb háromba. Azon a nyáron a hárommillió forint kezdőtőkét nagyjából nyolcmillió forint bevétellé növeltem, és ez az eredmény hozta meg a tízmillió forintos fődíjat (kb. 27 000 dollár). Én voltam a műsor történetének legelső fődíjasa, amit még most is kicsit szürreális leírni.

De őszintén, nem a pénzdíj volt a legértékesebb. Hanem a mentorálás.

Mit tanított a mentorom

A programban a mentorom Albert Wettstein volt, a Munch, a magyar ételmentő app társalapítója. Ha nem ismered, a Munch egyfajta Too Good To Go Közép-Európában: éttermek, pékségek és boltok a megmaradt, de teljesen jó ételt kedvezményes meglepetéscsomagokban adják el ahelyett, hogy kidobnák. Szép ötlet, és a cég a régió egyik legismertebb startupjává nőtt.

Már jóval azelőtt rajongója voltam, hogy megismertem Albertet, és nem csak úgy általában. Amikor a saját pitchemet készítettem, tucatjával néztem pitch videókat, magyarokat és nemzetközieket. A legjobban a Munch pitch-e a magyar Cápák közöttben rezonált velem, ahol híresen ők lettek az első cég, amely mind az öt cápától befektetést kapott. Tanulmányoztam annak a pitchnek a felépítését, és erre építettem rá a saját prezentációmat. Szóval nagyon is konkrét értelemben a Munch segített nyerni, még azelőtt, hogy Albert a mentorom lett volna.

Amit Albert ténylegesen tanított, az viszont nem a pitchelésről szólt. Hanem az értékekről. A Munch egy egyszerű hitre épül, arra, hogy az étel érték, és hogy a fenntarthatóság ne a kevesek luxusa legyen, hanem mindenkinek egy hétköznapi, természetes választás. Ők ezt úgy hívják, hogy "a fenntarthatóság demokratizálása". Minél többet beszélgettünk, annál inkább rájöttem, hogy én ugyanezt próbálom megcsinálni a nyelvtanulással: elvenni valamit, ami általában drága és elzárt, a valódi folyékony nyelvtudást, amit belemerüléssel szerzel, és elérhetővé tenni bárkinek, akinek van telefonja és Netflix-előfizetése.

Egy mentor nem ad kész válaszokat. Albert legjobb dolga az volt, hogy példával mutatta meg, lehet igazán nagyot építeni úgy is, hogy közben nem veszíted el azt, amiért elkezdted. Ha látni akarod, ez hogyan néz ki a gyakorlatban, érdemes követni Albertet és a Munch csapatát.

Miért maradtam bootstrappelt (és miért mondtam nemet a Valley-re)

Na ez az a rész, ami meglepi az embereket. Akkoriban több lehetőség is nyitva állt előttem, köztük egy, ami közel került a San Franciscó-i Y Combinatorhoz. Elmentem az AI Startup Schooljukba, én voltam az egyetlen magyar a kiválasztott 2 500 ember között, és Albertet is magammal vittem. Aztán nemet mondtam a klasszikus útra.

Az ok egy szám, amit nem tudok elfelejteni: statisztikailag a startupok kb. 90%-a nem éli túl az első éveit. A legelejétől tudtam, hogy nem akarok ebbe a többségbe tartozni. Ha sok pénzt bevonsz, sok nyomást is örökölsz, 0-ról 24-re pörgést, állandó növekedési célokat, és olyan döntéseket, amiket a következő befektetési körért hozol meg, nem a termékért. Én a saját cégem pénzéből működöm, ami végső soron a saját pénzem. Ez sokkal óvatosabbá tesz. A bevétel és a profit nekem nem "jó, ha van", hanem az egész működés alapja.

Azt is tényleg elhiszem, hogy ma már lehet startupot építeni külső befektetés nélkül, mert megváltoztak az eszközök. Az AI egyszerre menti meg a startup világot, és teszi könyörtelenebbé. Megment, mert leviszi a belépési küszöböt, amikor Android verzió kellett, egy kivitelező milliókat és három hónapot mondott, én inkább adtam magamnak másfél hetet, és kb. 300 000 forintnyi AI kreditből megépítettem. De az AI ki is nyírja azokat a startupokat, amelyek csak az eszközt látják, és nem építenek mögé valódi értéket. Ahogy én látom, az AI nem helyettesíti az alapítói gondolkodást. Csak felerősíti.

Az egész mögötti értékek

Tudom, hogy ez szokatlan dolog egy alapítótól, hogy kimondja, de ez a legigazabb rész: tudatosan olyan életet és olyan vállalkozást építek, amiben van hely azoknak a dolgoknak, amik nekem fontosak, a hitemnek, a családomnak, a barátaimnak, és annak, hogy olyan munkát csináljak, amit tényleg élvezek. A Valley-féle siker ezeknek a nagy részébe került volna. Inkább növök kicsit lassabban, és a végén még felismerem a saját életemet.

Szerintem ezért illik össze ennyire jól a Munch története és az enyém. Albert arról írt, hogy a saját kezdetét látta meg bennem. Én a Munchban azt láttam bizonyítéknak, hogy meg tudod tartani az értékeidet, és közben olyat tudsz építeni, ami milliókhoz jut el.

Mi jön ezután

Ma a Wordy világszerte több mint 300 000 tanulót ért el, havonta kb. 50 000 aktív felhasználóval, 4,8 csillagos átlagértékeléssel, és több mint 20 nyelv támogatásával. A cél 2026 végére az egymillió felhasználó. Termékoldalon a következő nagy lépés az, hogy ne csak szavakat tanítsunk, hanem szerkezetet is, rendes nyelvtant és vezetett kurzusokat, mert a verseny alatt megtanultam, hogy a felhasználóim fele kezdő, és több kézen fogásra van szükségük, mint amire először építettem.

Ha ebből bármi rezonál veled, akár nyelvet tanulsz, akár a saját dolgod építed, a legjobb tanácsom ugyanaz, amit az elmúlt három év tanított: indulj egy valós problémából, ideális esetben a sajátodból, és adj több értéket, mint amennyit elveszel. A többi kamatosan jön.

Kipróbálhatod a Wordy-t iOS-en, Androidon, vagy Chrome bővítményként, és elkezdhetsz tanulni azokból a sorozatokból, amiket már most is szeretsz.

Sándor Bogyó a Wordy alapítója, és az OTP Junior Piacralépők első fődíjasa. Mentora Albert Wettstein volt, a Munch társalapítója.