10 legjobb anime és film japán tanuláshoz

A szókincs egyszerű, a szereplők lassan beszélnek. A párbeszédek nagy része egy apa és két kislánya között zajlik, ezért a nyelv természetes, de nem bonyolult. Mindennapi szavakat hallasz olyan dolgokra, mint az eső, a fák, a buszmegálló vagy a fürdés. A mondatok rövidek. Tökéletes az első teljes japán nyelvű filmednek.

Ez egy nem megrendezett reality, ahol hat idegen él együtt. Senki nem színészkedik. Bevásárlásról, munkáról, randizásról és vacsorafőzésről beszélnek. A beszéd természetes, a tempó lassabb, mint a megírt sorozatokban, a témák pedig pont azok, amelyekhez a való életben szókincs kell.

Makoto Shinkai olyan párbeszédeket ír, amelyek tényleg úgy hangzanak, mint ahogy a tinédzserek beszélnek. A főszereplők végig laza japánt használnak, az érzelmes jelenetek pedig elégszer ismételnek kulcskifejezéseket ahhoz, hogy megmaradjanak. A szókincs modern és praktikus, iskolai élet, ingázás, telefonhívások és napi rutinok is előkerülnek.

Egy vörös panda unalmas irodai munkát végez, és death metal karaokéval vezeti le a feszültséget. Egy epizód csak 15 perc. Az irodai jelenetek tele vannak munkahelyi japánnal: keigóval (udvarias beszéddel), üzleti fordulatokkal és azzal a passzív-agresszív udvariassággal, ami a japán munkahelyi kultúra valós része. Aztán amikor Retsuko kiborul, nyers, dühös laza japánt hallasz. Két regiszter egy sorozatban.

Egy késő esti tokiói étkező, ahol minden epizód egy másik vendéget és az ő történetét követi. A párbeszédek nyugodtak, melegek, tele vannak hétköznapi társalgási japánnal. A szereplők sokféle háttérből jönnek, ezért a beszédstílusok széles skáláját hallod a nyerstől az udvariasig. Rengeteg ételes szókincs is jön magától.

Nehezebb, mint a Totoro, mert a szellemvilág szokatlan szókincset és régebbi, formálisabb beszédmintákat hoz. Yubaba parancsoló, már-már archaikus tekintéllyel beszél. Haku hol gyengéd, hol sürgető. Chihiro félénken indul, majd egyre határozottabb lesz. Hallod, hogyan tükrözi a hangnem és a szóválasztás a hatalmi viszonyokat japánul.

Egy film zaklatásról, fogyatékosságról és kibékülésről. A párbeszédek olyan érzelmeket érintenek, amelyek túlmutatnak a felszínes társalgáson: bűntudat, megbocsátás, szorongás. Ez olyan területekre tolja a szókincsedet, amiket a legtöbb tankönyv sosem fed le. A szereplők középiskolások, ezért a beszéd laza és modern.

Hirokazu Kore-eda úgy filmezi az embereket, mint egy dokumentumfilmes. A Shoplifters családja töredékesen beszél, motyog, egymás szavába vág, és félbehagy mondatokat. Így szól a japán a bensőséges helyzetekben. Ha ezt tudod követni, a valódi beszélgetést is tudod.

A Taisho-kori Japánban játszódik, a párbeszédek modern japánt kevernek régebbi, formálisabb fordulatokkal. Olyan szereplők, mint Rengoku, drámai, már-már irodalmi stílusban beszélnek. A harcjelenetek speciális szókincset használnak, az érzelmes monológok pedig sűrűk. Nem könnyű, de nagyon jó érzés, amikor elkezded elkapni az árnyalatokat.

Egy stop-motion sorozat egy nőről és a lusta medve lakótársáról. Kaoru egyszerű, tiszta japánnal narrálja a mindennapjait. Az epizódok rövidek (kb. 12 perc), a szókincs alap és otthoni, a tempó pedig nyugodt. Az egyik legpihentetőbb módja a hallás utáni gyakorlásnak.