Kérem angolul: 20+ udvarias kérés és „please" kifejezés
Gyors válasz
Angolul a „please" (/pliːz/) a mondat végén vagy elején állhat, de a végén természetesebb: „Could you help me, please?" Az udvarias kérések modális igékkel képezhetők: „Could you...?" (udvarias), „Would you mind...?" (nagyon udvarias), „Can you...?" (informális). A „please" egyedül (mint utasítás) éles, kissé parancsszerű hangzású lehet.
A rövid válasz
Angolul a „kérem" legközvetlenebb megfelelője a please (/pliːz/), és általában a mondat legvégén áll: „Could you open the door, please?" — nem az elején, ahogy a magyarban természetes. Ez az egyik első különbség, amit érdemes elsajátítani.
De a „please" csak a jéghegy csúcsa. Az angol udvariasság igazi eszköztára a modális igékből áll: ahol egy magyar „Kérem, nyissa ki az ablakot" mondatot mond, egy angol anyanyelvű így fogalmaz: „Could you open the window?" — és ez önmagában, please nélkül is teljesen udvarias. Az igék megválasztása hordozza az udvariasságot.
Az angol körülbelül 1,5 milliárd ember anyanyelve vagy második nyelve az Ethnologue 2024-es adatai szerint, és a brit, az amerikai és az ausztrál angol között érezhető különbségek vannak az udvariasság szintjeit illetően. A britek általában indirektebb kérési formákat részesítenek előnyben, az amerikaiak közvetlenebbek, az ausztrálok pedig lazábbak. Ez az útmutató 20 kulcsfontosságú kérési formát mutat be formalitási szint szerint rendezve, kiejtéssel, példákkal és kulturális háttérrel.
"Az angolban az udvariasság nem egyetlen szóhoz kötött — a 'please' hozzáadása kevesebbet jelent, mint a helyes igealak és a körülírás megfelelő alkalmazása."
(Peter Trudgill és Jean Hannah, International English, Routledge, 2008)
Gyors áttekintés
A „please" szó helye a mondatban
Az egyik leggyakoribb hiba, amit magyar anyanyelvűek elkövetnek: a „please"-t a mondat elejére teszik, ahogy a magyarban természetes a „kérem" vagy „légy szíves". Angolul ez megvan, de más hatást kelt.
Mondat végén — természetes, udvarias, semleges:
- „A coffee, please." (Egy kávét kérek.)
- „Could you close the door, please?" (Bezárnád az ajtót, kérem?)
- „Pass the salt, please." (Add ide a sót, kérlek.)
Mondat elején — elfogadható, de határozottabb, néha sürgetőbb:
- „Please be quiet." (Kérem, legyenek csendben.) — kissé parancsszerű
- „Please don't do that." (Kérem, ne tegye azt.)
- „Please, I really need your help." (Kérem, tényleg szükségem van a segítségére.) — könyörgős tónus
⚠️ A ‘Please!’ egyedül durva lehet
Ha valakit egyszerűen azt mondod: „Please!", az angolban türelmetlenséget vagy bosszankodást fejez ki — nem udvariasságot. Inkább a teljes mondatban használd, például: „Could you hurry up, please?" Ha gyorsan kérsz valamit, a „Please" felkiáltással valójában azt jelzed: „Most már tényleg elég."
Miért természetesebb a végén? A brit udvariasságkutatás, különösen Penelope Brown és Stephen Levinson Politeness: Some Universals in Language Usage (1978) munkája szerint a mondat eleji kérési jelölők direktívákat jeleznek, míg a végén álló „please" lágyítja a kérést, és kevésbé fenyegeti a hallgató autonómiáját. Röviden: a végén „kiegészítés", az elején „utasítás hangulatú".
Kérési szintek rangsor szerint
Az angol kérések négy fő szintje formalitás szerint rendezve.
Can you...?
//kæn juː//
Szó szerinti jelentés: Tudod...?
“Can you help me with this?”
Tudsz segíteni ebben?
Barátok, ismerősök, kollégák közt természetes. Technikai értelemben képességre kérdez ('tudsz?'), de mindenki kérésként érti. Idegentől vagy főnöktől kissé direkt lehet.
Ez a legközvetlenebb kérési forma. Barátoknak, testvéreknek, kolléga-ismerősöknek tökéletes. Ha valakitől, akit nem ismersz jól, kérsz valamit, a „Can you?" kicsit tolakodónak hathat — ilyenkor a „Could you?" biztonságosabb.
Fontos tudni, hogy az angolban a „Can you?" nem kérdőjeles: nem azt tudakolod, hogy fizikailag képes-e rá, hanem kérési formula. Mindenki tudja, hogy kérésről van szó, nem képességről.
Could you...?
//kʊd juː//
Szó szerinti jelentés: Tudnád...?
“Could you send me the report by Friday?”
El tudnád küldeni a jelentést péntekig?
Idegeneknek, ügyfeleknek, főnöknek, ismeretlen kollégáknak megfelelő. A múlt idejű alak ('could' a 'can' helyett) távolságot és udvariasságot teremt. Bármilyen helyzetben biztonságos.
A „Could you?" az angol udvarias kérések legalapvetőbb formája. Az angol grammatikában a feltételes/múlt idő távolságot teremt a kérés és a hallgató között — ez a távolság udvariasságot jelent. David Crystal The Cambridge Encyclopedia of the English Language (Cambridge University Press, 2019) szerint a modális igék ilyen pragmatikai használata az angol egyik legjellemzőbb vonása.
Ha nem tudod, melyik kérési formát válaszd, a „Could you...?" szinte mindig megfelelő.
Would you mind...?
//wʊd juː maɪnd//
Szó szerinti jelentés: Zavarná, ha...?
“Would you mind closing the window?”
Nem zavarna bezárni az ablakot?
Nagyon udvarias, brit angolban különösen közkedvelt. Az igét -ing alakban kell utána tenni ('closing', nem 'close'). A válasz logikája fordított: 'No' = megcsinálom, 'Yes' = zavarna.
Ez az egyik legnehezebb forma magyar anyanyelvűeknek — nem a kiejtés, hanem a válasz logikája miatt. Részletesen lásd a „Would you mind csapda" részt lejjebb.
Grammatikailag: „Would you mind + ige-ing" az egyetlen helyes szerkezet. „Would you mind to close" hibás. „Would you mind if I opened the window?" szintén helyes — itt az alany én vagyok, nem a kért személy.
I was wondering if you could...
//aɪ wɒz ˈwʌndərɪŋ ɪf juː kʊd//
Szó szerinti jelentés: Azon töprengtem, hogy tudnád-e...
“I was wondering if you could review my proposal before the meeting.”
Azt szeretném kérni, hogy megnéznéd-e a javaslataimat az értekezlet előtt.
A leghivatalosabb, legkörülíróbb kérési forma. Különösen brit angolban elterjedt. Főnöknek, ügyfeleknek, ismeretlen tekintélyszemélyeknek. Szóban is használják, nem csak írásban.
Ez a forma majdnem megkérdőjelezi a kérés tényét — csak „töprengett" rajta. Ez a maximális brit indirektség. Az oxfordi és cambridge-i diákok ezt használják, amikor a professzorukhoz írnak e-mailt. Ha ilyen kérést kapsz, az azt jelenti, hogy az illető nagyon tisztel téged.
Étteremben és boltban
Az éttermi és boltban való kérés saját formuláit érdemes külön megtanulni, mert ezek a leggyakoribb valós helyzetek.
I'd like..., please
//aɪd laɪk pliːz//
Szó szerinti jelentés: Szeretnék..., kérem
“I'd like a cappuccino, please.”
Szeretnék egy cappuccinót, kérem.
A legelfogadottabb éttermi rendelési forma minden anglofón országban. Az 'I'd like' (I would like rövidítve) udvariasabb, mint az 'I want' — az utóbbi nyers és gyerekesnek hangzik.
Az „I'd like" az éttermi angol alapformulája. Az „I want" tőmondat helyett mindig ezt érdemes használni. Az „I want" nem rude — gyerekek és közvetlen emberek is használják — de idegeneknek, pincéreknek az „I'd like" sokkal jobb benyomást kelt.
Variáció: „I'll have..." szintén nagyon elterjedt az Egyesült Államokban: „I'll have the chicken, please." Ez barátságos és természetes, bár a brit angolban kevésbé bevett.
Could I have...?
//kʊd aɪ hæv//
Szó szerinti jelentés: Kaphatnék...?
“Could I have the menu, please?”
Kérhetem az étlapot?
Étteremben, boltban, recepción egyaránt természetes. A 'Could' feltételes módja udvariasabbá teszi a kérést. Brit és amerikai angolban egyformán használják.
Ez egy fokkal direktebb, mint az „I'd like", de így is teljesen udvarias. Ha kinyitod az étlapot és az egyik ételre mutatasz, az „Could I have this one, please?" természetes és helyes.
Can I get...?
//kæn aɪ ɡet//
Szó szerinti jelentés: Kaphatok...?
“Can I get a large coffee to go?”
Kaphatok egy nagy kávét elvitelre?
Tipikusan az Egyesült Államokban elterjedt informális rendelési forma. Kávézókban, gyorsétteremben mindennapos. Brit angolban szokatlanabb, ahol az 'I'd like' és a 'Could I have' természetesebb.
Ha Londonban élsz, inkább az „I'd like" és a „Could I have" formákat tanuld meg — a briteknél a „Can I get?" kissé idegenül hangzik. Ha viszont az Egyesült Államokban jársz, a „Can I get?" tökéletesen természetes minden kávézóban és étteremben.
Engedélykérés
Amikor nem csak kérsz valamit, hanem engedélyt kérsz valamit megtenni, más formákat érdemes használni.
May I...?
//meɪ aɪ//
Szó szerinti jelentés: Szabad...?
“May I come in?”
Bejöhetek?
Formális engedélykérés. Tanórákon, hivatalos helyzetekben, ismeretlen személyektől hallani. A 'Can I?' lazább változata. Brit angolban az iskolai nevelés hagyományos része: a helyes forma 'May I?' és nem 'Can I?'
A „May I?" a formális engedélykérés klasszikusa. Brit iskolákban a tanárok még ma is javítják: „Can I go to the toilet?" → „May I go to the toilet?" A valóságban a felnőtt angolban ez a különbség elmosódott, de a „May I" mindig formálisabbnak hat.
Could I...?
//kʊd aɪ//
Szó szerinti jelentés: Tudnék-e...?
“Could I leave a bit early today?”
Elmehetnék kicsit korábban ma?
Engedélykérés köznapibb, de mégis udvarias formája. Munkahelyen, főnök kérdezésénél, vendéglátóhelyen egyaránt természetes. Semlegesebb, mint a 'May I'.
A „Could I?" a leggyakrabban használt engedélykérési forma a hétköznapokban. Munkahelyeken, iskolákban, szállodákban mindenhol hallod. A „May I?" emelkedettebb, a „Could I?" egyensúlyban tartja a formalitást és a természetességet.
Is it okay if I...?
//ɪz ɪt ˈoʊkeɪ ɪf aɪ//
Szó szerinti jelentés: Rendben van, ha...?
“Is it okay if I bring a friend?”
Rendben van, ha hozok egy barátot?
Barátságos, laza engedélykérés. Barátoknak, ismerőseiknek természetes. Nem illik formális helyzetbe (főnök, hivatal). A 'Is that okay if...' szintén hallható.
Would it be alright if...?
//wʊd ɪt biː ɔːlˈraɪt ɪf//
Szó szerinti jelentés: Rendben lenne, ha...?
“Would it be alright if I called you back tomorrow?”
Rendben lenne, ha holnap visszahívnám?
Udvarias, indirekt forma. Főnöknek, ügyfeleknek megfelelő. A 'Would it be okay if...' lazább változata ugyanennek. Munkahely, formális helyzetek.
Figyelem-kérés
Ha idegenhez szeretnél szólni, előbb figyelemfelkeltés szükséges.
Excuse me, could you...?
//ɪkˈskjuːz miː kʊd juː//
Szó szerinti jelentés: Bocsásson meg, tudná...?
“Excuse me, could you tell me the way to the station?”
Elnézést, meg tudná mondani, merre van az állomás?
Az utcai, nyilvános kérések standard formulája. Az 'Excuse me' (figyelemfelkeltő) + 'could you' (kérési forma) kombinációja minden anglofón országban univerzálisan elfogadott.
Az „Excuse me" megnyitja az interakciót — jelzi, hogy nem akarod durván megszakítani az illetőt. Az ezt követő „could you" tovább finomítja a kérést. Ez a kombináció tökéletes ismeretlen emberek megszólítására utcán, tömegközlekedésen, irodában.
I hate to bother you, but...
//aɪ heɪt tə ˈbɒðər juː bʌt//
Szó szerinti jelentés: Utálom zavarni Önt, de...
“I hate to bother you, but could you turn down the music?”
Utálok zavarni, de le tudnád halksítani a zenét?
Előzetes bocsánatkérést tartalmaz, ami csökkenti a kérés terhét. Brit angolban különösen népszerű: az előzetes bocsánatkérés jelzi, hogy tudatában vagy, hogy a kérésed kényelmetlenséget okozhat.
Ez a forma azt fejezi ki, hogy tisztában vagy azzal, hogy a kéréssel megzavarod az illetőt. A brit udvariasság egyik jellemzője, hogy előre beismeri a kérés terhét, ami paradox módon udvariasabbá teszi. Az „I'm sorry to disturb you, but..." ugyanezt a funkciót tölti be.
A „Would you mind" csapda
🌍 A legzavaróbb angolszász udvariassági konstrukció
A „Would you mind + -ing?" egyik fő csapdája a válasz logikája. Ez tényleg összezavar szinte mindenkit, aki nem angolul nőtt fel.
A kérdés: „Would you mind opening the window?" szó szerint azt jelenti: „Zavarná, ha kinyitná az ablakot?"
- Helyes „igen" válasz (megteszem): „No, not at all." / „Of course not." / „Sure!" / „No problem."
- Helyes „nem" válasz (nem teszem meg): „Yes, actually I would." / „Actually, I'd rather not."
Tehát: No = IGEN, megteszem. Yes = NEM, nem csinálom. Ez pontosan fordítva van, mint ahogy a magyar agyunk elvárná!
Emiatt a „Would you mind?" kérdésre a „Yes" egy kicsit feszélyező pillanatot okoz — az angolszász anyanyelvű tudja, mit jelent, de nem szívesen hallja. Ha meg akarod csinálni (ami az esetek 99%-ában a helyzet), mindig valamelyik negatív formával felelj: „No, not at all", „Of course not", „No problem at all."
Kérési szintek összefoglaló táblázata
| Formalitási szint | Angol forma | Magyar megfelelő | Mikor használd |
|---|---|---|---|
| Laza (informális) | Can you...? | Meg tudod...? | Barátok, ismerősök, kollégák |
| Semleges (udvarias) | Could you...? | Meg tudnád...? | Bármilyen helyzetben biztonságos |
| Udvarias | Would you mind...? | Nem zavarna...? | Idegen, főnök, formális helyzet |
| Nagyon udvarias | I was wondering if you could... | Azt szeretném kérdezni, meg tudná-e... | Emailek, brit formális stílus |
| Éttermi rendelés | I'd like..., please | Szeretnék..., kérem | Étterem, kávézó, bolt |
| Engedélykérés (formális) | May I...? | Szabad...? | Hivatal, iskolai helyzet |
| Engedélykérés (semleges) | Could I...? | Megtehetném-e, hogy...? | Munkahely, félig formális |
| Engedélykérés (laza) | Is it okay if I...? | Rendben van, ha...? | Barátok, ismerős helyzetek |
| Figyelemfelkeltés | Excuse me, could you...? | Elnézést, meg tudná...? | Utca, nyilvános helyek |
A British Council 2023-as English Language Teaching: Global Research Report szerint a modális igék használata az egyik legfontosabb készség, amellyel az anglofón kötetlen beszédben természetesen lehet kommunikálni. A „please" önmagában nem elég — az ige megválasztása dönt.
Brit vs. amerikai udvariasság
Az angol anyanyelvűek között is érezhető a különbség abban, mennyire indirekt egy tipikus kérés.
A britek általában több körülírást alkalmaznak. „I don't suppose you could..." (Nem gondolom, hogy tudnád...) — ez valójában kérés, nem pesszimista állítás. „It would be lovely if you could..." — ez is kérés, nem értékelés. Peter Trudgill és Jean Hannah International English (Routledge, 2008) szerint a brit udvariassági normák erősen épülnek az indirektségre és az önlebecsülésre.
Az amerikaiak általában direktebbek. A „Could you pass the salt?" egyenesen kérés, nincs előzetes bocsánatkérés. Ez nem udvariatlanság — a kultúra más, a direktség pozitívan értelmezhető, mint nyíltság és hatékonyság.
🌍 Amikor a ‘no problem’ kényelmetlenséget okoz
Az Egyesült Államokban és Ausztráliában a „No problem" természetes válasz a „thank you"-ra, és kérésekre is. Az idősebb brit generáció ezt néha negatívnak érzi, mintha azt mondanád: „Igen, lehetett volna probléma, de nem lett." A biztonságos válasz formal brit helyzetekben: „Of course" vagy „Certainly" — ezek semmiféle félreértelmezést nem engednek.
Gyakorolj valódi angol tartalmakkal
Az udvarias kérési formák elolvasása fontos — de attól válnak ösztönössé, hogy valódi párbeszédekben hallod és látod őket kontextusban.
A Wordy alkalmazással angol filmeket és sorozatokat nézhetsz interaktív feliratokkal: koppints bármely kérési formára, és azonnal látod a kiejtést, a formalitási szintjét és a kulturális magyarázatot. Különösen hasznos brit és amerikai produkciók összehasonlítása — például egy BBC sorozat és egy amerikai vígjáték ugyanolyan helyzetben egészen más kérési stílust mutat.
A legjobb filmek angoltanuláshoz útmutatónk segít megtalálni a számodra legjobb sorozatokat és filmeket. Valódi párbeszédekből tanulni hatékonyabb, mint mondatlistákat memorizálni — hallod az intonációt, a tempót, és azt, mikor melyik forma a természetes.
Gyakori kérdések
Hogyan mondják angolul, hogy „kérem"?
Mi a különbség a „Can you?" és a „Could you?" között angolul?
Mit jelent angolul a „Would you mind"?
Hogyan rendelünk étteremben angolul?
Hogyan hívjuk fel a figyelmet angolul udvariasan?
Források és hivatkozások
- Crystal, David (2019). The Cambridge Encyclopedia of the English Language. Cambridge University Press.
- Trudgill, Peter és Hannah, Jean (2008). International English. Routledge.
- British Council (2023). English Language Teaching: Global Research Report.
- Merriam-Webster Dictionary (2026). merriam-webster.com.
Kezdj el tanulni a Wordyval
Nézz valódi filmrészleteket, és bővítsd a szókincsed menet közben. Ingyen letölthető.
